A gyakorlat leírása:

Tenyereket összezárjuk a mellkas előtt, térdek összeszorítva, felemelkedünk lábujjhegyre, közben az összezárt tenyerű karokat a test középvonalában a  fej fölé emeljük.

Ebben a pozícióban először balra dőlünk, majd jobbra, tenyerek, térdek továbbra is összezárva, nem emelkedünk, térdek hajlítva azonos szinten.
Balra vágunk, jobbra vágunk (karok mozgása vízszintesen a mellkas előtt, térdek végig egy szinten maradnak, nem emelkedünk és süllyedünk), majd balra lefelé csapunk (45 fokban), fej oldalra dől lazán.

Jobbra felfelé megcsinálunk egy kört, térd kinyúlik, majd a végén balra dőlünk, térd hajlít. Utána jobbra vágunk, balra vágunk, majd jobbra lefelé csapunk (45 fokban).
Balra és jobbra, balra és jobbra, balra és jobbra tekergünk/úszunk – térd egy magasságban, karok a mellkas előtt (két alkar függőleges és közel van a testhez, könyök felfelé mutat, tenyerek összezárva,  az oldalirányú mozgás végén oldalra tolunk, fejet leengedjük).

Leguggolunk, a még mindig  összetett tenyereket a test középvonalában tartjuk, guggolásból hirtelen felugrunk, karokat a fej fölé emeljük, tenyerek összezárva, majd a karokat oldalt leengedjük.

Vágáskor, csapáskor nem a karok, hanem a csípő adja a mozgás lendületét. A karok követik a csípő mozgását. Mozgáskor a hangsúly a derékon és a csípőn van, nem a karokon. Ne dőljünk előre, csak oldalra.

A gyakorlat során a legkritikusabb mozdulat a csípő és a hát csavarása, mert ez generálja a felszálló energiát.

Ha a két láb eltávolodik egymástól, akkor az energiát elveszítjük és a csavaró mozdulat nem lesz erőteljes. A térdek behajlítása akadályozza meg az energia kiszivárgását és teszi könnyebbé a csavaró mozdulatot. A gyakorlathoz szükségünk van az erőteljes mozdulatokra, különben elveszíthetjük az egyensúlyunkat, ám gyakorlással egyre jobban tudjuk majd kontrollálni az egyensúlyvesztést.

Jobb oldalon mindig belégzés, baloldalon mindig kilégzés.

Csapáskor, vágáskor arra kell gondolni, hogy szétszabdaljuk az egót, majd kirepülünk alóla.

A gyakorlatban yang energia, tehát erő van.

Mantrája:

A mantra a csend, ahogy az önátalakítás megváltoztatja a világokat, nyelvet,
elképzeléseket és felfogást.

Hatása:

Egyensúlyt teremt a szívünk és a keringési rendszerünk működésében. Ezenkívül tágítja a tudatunkat és megtanítja, hogyan észleljük mások érzéseit. A szívcsakra pozitív energiája félelemmentessé tesz, nyitottabbá, alázatosabbá, kedvesebbé és tapintatosabbá válunk általa. Nyitottabb állapotban könnyebben el tudjuk fogadni a pillanatot és könnyebben változtatunk aszerint, hogy éppen milyen szituáció van körülöttünk.

Filozófiai háttere:

A buddhista kozmológiában az ego (harmadik csakra) olyan, mint egy hatalmas hegy, melyen nem tudunk átlátni, mert ez a vakfoltunk. Mások hibáit könnyedén meglátjuk, de a sajátunkat nem vagyunk képesek érzékelni. Ezért össze akarjunk rombolni az önző egónk hegyét.
Áttörünk az egóhoz való ragaszkodáson, a vakságon, mely eltakarja a valódi látásunkat, s repülünk, mint a sárkány a szabadság és az önzetlenség egén.